Keresd: Ha szerinted John Powell készíti napjaink legizgalmasabb animációs zenéit, melyek messze fölötte állnak a szokásos mikiegerezős kíséreteknek.
Kerüld: Ha elemi szinten taszít a mindég háttérben duruzsoló elektronika, vagy számodra az Így neveld a sárkányod az új mérce.
Kezdjük pozitívummal a napot: az Anyát a Marsra nem olyan rossz, mint amilyennek az előzetesek alapján tűnt. Tulajdonképpen az elmúlt pár hónapban úgy tűnt számomra, hogy Hollywood egykori biztoskezű trailer-vágói elvesztették varázsérintésüket az animációs filmek terén, a végeredmény minden esetben ijesztő előzetesek tömkelege volt. Ez mindjárt a Gnómeó és Júliával kezdődött, ami tényleg olyan borzasztó volt, mint amilyennek kinézett, ettől azonban még kultfilm is lehet prognózisom szerint. Az Anyát a Marsra! legnagyobb problémája, hogy itt már tényleg a 3D/Imax/[random parasztvakítás] teszi igazán nézhetővé a filmet és a sztori alapján 12 éven felülieknek szigorúan gyermek felügyeletéhez kötném a mozit.
A film zeneszerzői posztján a szokásos hollywoodi sakk játszmák zajlottak, hosszú ideig Hans Zimmer neve szerepelt a mérvadónak számító imdb oldalon, majd végül John Powell neve került a harmadik dimenziót feszegető stáblistára. Ez nem annyira meglepő lépés, három éve például a Kung-fu panda esetében Powell csatlakozott Zimmerhez, itt azonban a zene alapján valószínűleg a mester helyett tényleg a tanítvány végezte a tényleges munkát. Powell stílusa már van annyira letisztult, hogy kiszúrható legyen a kéznyoma, ráadásul az Anyát a Marsra tökéletesen beleillik a Shrek / Táncoló talpak / Horton / Így nevel a sárkányodat vonulatba, melyet nagyjából egy hónapon belül a Rio fog követni. Ha ezek a zenék tetszettek, szerintem ez is fog.
Kezdjük a pozitívumokkal: Powell imád animációs filmeken dolgozni és ez a lelkesedés itt is érződik. Preferenciáival hiába vált ki néha zavart fejvakarást rajongóiból, ha a végeredmény mindig alátámasztja a döntését - Powell sikeresen túllát a filmek gyengeségein és még egy olyan égéshez is relatív mesterművet alkot, mint amilyen szerencsétlen Horton volt. Az Anyát a Marsra témáiban egyszerre jelen van a minden 9-éves fantáziáját megmozgató vadkaland és a szeneslapáttal adagolt tanulság, mely szerint anya csak egy van. Természetesen vannak olyan részek amiket én sablonnak, más főhajtásnak titulálna... Ilyen a Mars témája, mely szokás szerint vagy tereminnel, vagy egy jól sikerült utánzattal készült - ám valószínűleg nem ennek a filmnek kell újradefiniálnia a vörös bolygó hollywoodi hangzását.
Sajnos a filmzenének van egy határozottan zavaró aspektusa is: a számomra túlságosan erősre kevert elektronikus elemek. Ezek a filmben talán zseniálisan működnek, talán nem is hallhatóak a hangeffektek mögött, külön hallgatva (különösen fülhallgatón keresztül) azonban kifejezetten zavaróak. Az elektronikus overlayek folyamatosan a háttérben duruzsolnak, és bár a gépi pittyegést néha marslakós kommunikáció és vinnyogás váltja fel, a variációk ellenére ezek az elemek egy idő után határozottan zavaróak. Nyilván az alien tematika miatt ezek az ötletek jól mutatnak az aláfestésben, de éppen az ilyesmi kellemetlen élmények lesznek később döntőek abban, hogy milyen szívesen veszem elő legközelebb az Anyát a Marsra zenei anyagát.
Végezetül hadd szóljak még az utolsó tételről, mely kitölti a Powell-lemezek kötelező WTF kvótáját. A "Martian Mambo" nyilvánvalóan a Jégkorszak 2 törpelajhárok által előadott poén-slágerére épít, csak itt miniatűr növényevők helyett marslakók karattyolnak halandzsa nyelven. Az egy helyütt Bourne-os ritmusokkal is megtámogatott zene tökéletes lezárása lenne a CD-nek... ha lenne CD. A Disney szokás szerint csupán internetes kiadásban jelenteti meg azokat az animációs zenéit, melyek nem tudnak Randy Newman / Alan Menken dalokat felvonultatni. Bár a folyamatosan változó kiadáspolitika miat tegyszer talán lesz lemez is, szerintem az Oscar-díjas Fel!-nek prioritása van ezen a téren.
Összegzés: Ez egy animált Powell zene, se több, se kevesebb - az oldal látogatójaként valószínűleg tisztában vagy azzal, mit várhatsz a zenétől. Pozitívum, hogy tele van bájos témákkal, negatívum hogy az elektronika néha elkezdi fúrni az agyad és ez ellen csak hangfalakkal védekezhetsz. Töltsd le (legálisan) a zenét, ha ezzel együtt tudsz élni.
