Keresd: Ha tetszenek a filmben hallható karibi dalok, mert ezen az albumon vagy egy tucatszor meghallgathatod őket a James Bond téma mellett.
Kerüld: Ha a James Bond témán kívül érdemleges zenei pillanatokat keresel az aláfestésből, a lemez ugyanis nem ezzel a céllal készült.
James Bond sorozat - I. rész
A brit ügynök (Sean Connery) Jamaicára utazik két munkatársa meggyilkolása miatt, de az alapos nyomozás során mindig visszatér egyetlen rejtélyes személyhez: a Crab Key szigetén lakó tudóshoz, Dr. No-hoz. Miután több barátját is elteszik láb alól, 007 végre találkozik a radioaktivitást tanulmányozó kutatóval, aki szó szerint vasmarkában tartja az egész amerikai űrprogramot. Bár Bond egy jól őrzött cellában végzi, az ügynök mégis mindent megtesz, hogy megakadályozza egy újabb amerikai rakéta eltérítését, majd jó munkát végezve elhajókázzon a naplementébe a kötelező Bond-lánnyal (Ursula Andress).
Talán hihetetlennek tűnik hogy az 1962-ben bemutatott legelső James Bond film annak idején alig egymillió dollárból készült és ezt a ráfordítást hatvanszor hozta vissza a mozipénztáraknál. Ennek ellenére a Dr. No még jó néhány dologban különbözik utódaitól, egy autós üldözést és egy makett felrobbantását leszámítva például még hiányoznak belőle a látványos akciójelenetek vagy a meztelen torzókkal tarkított főcím. Érdekes anomáliákra figyelhetünk fel a film zenéje kapcsán is, mely egy Monty Norman nevű zeneszerző nevéhez fűződik. A londoni West End-en több musicalt is jegyző komponista először a pár hét után megbukott Dr. Crippen balladája révén került kapcsolatba a műsort finanszírozó egyik producerrel, akit történetesen Albert R. Broccolinak hívtak.
A közönséggel ellentéteben a producernek nagyon tetszett Norman macabre humorú musicalje, és mivel egy hasonló mentalitású zenét szánt az új produkciójához, a filmzenék világában járatlan komponista így egy páratlan ajánlatot kapott. Norman a stábbal együtt Jamaicára utazott, ahol egy elsötétített szobában egy zongora mellett a helyszín által ihletett dalokat írogatott. Minden dal egy témának felelt meg, az anyagot ezután Londonban rögzítették (részben karibi zenészekkel akiket aztán elfelejtettek kifizetni), majd az anyagot prezentálták a rendezőnek is. Terence Young eredetileg nagyobb kaliberű komponistákat képzelt a filmhez (listáján szerepelt William Walton, Malcolm Arnold vagy akár a két zeneszerző együtt), ezért ő meglehetősen csalódott volt az elkészült anyag meghallgatása után.
A zene egyik legnagyobb problémája az volt, hogy nem szerepelt benne egy külön téma az angol titkosügynöknek, Monty Norman ezt orvosolandó egy korábbi művéhez, a bemutatásra sosem került Mr. Biswas háza című musicalhez nyúlt vissza. A szintén a karibi szigetvilágban játszódó darab "Good Sign, Bad Sign" című dalából a komponista nyolc hangjegy átemelésével megalkotta a James Bond téma alapját, melyet aztán a film tényleges aláfestésében is felhasználta. Ez a hagyományosabb nagyzenekari anyag a karibi zenék átszortírozása után született, Monty Norman ezúttal professzionális segítség mellett írta meg a score-t. A munkában segítségére volt Burt Rhodes hangszerelő, illetve a Folytassa filmek eljövendő zeneszerzője, Eric Rogers.
A producerek eközben egy másik zeneszerzőt is felkértek a filmhez: John Barry-nek talán még kevesebb szakmai tapasztalata volt a filmzene terén, eddigi egyetlen munkája (a Beat Girl) azonban nagyon szép sikereket ért el és ritka módon még kiadásra is került. Barry munkája annyiból állt, hogy Monty Norman nyolc hangjegyét kibontva rögzítse a téma egy olyan verzióját, melyet a tervezett filmzenealbumra is felrakhatnak. A komponista a forgatókönyv elolvasása és a film megtekintése nélkül elkészítette a felvételt, mely aztán nem csak a lemezre, hanem a filmbe is bekerült! Terence Youngnak annyira tetszett ez az egy tétel, hogy Peter Hunt vágó segítségével vagy nyolc alkalommal bevágta a filmbe a később legendássá váló "James Bond Theme"-t.
A Dr. No végső kísérete végül három, stílusukban egymástól teljesen elütő zenei egységből állt össze, de ezek a szerintem senkinek nem veszik el a kedvét az első James Bond kalandtól. Érdemes megfigyelni, hogy a film első felében főleg Norman dalai vannak túlsúlyban, majd a történet előrehaladtával egyre inkább kulcsszerepet kapnak azok a nagyzenekari tételek, melyek Rhodes és Rogers felügyelete alatt készültek. Ehhez adjuk még hozzá a több alkalommal elég primitív módon bevágott Bond témát és máris egy olyan szétzilált összképpel van dolgunk, ahol a lelkesebb kezdők is könnyedén megállapíthatják hogy hol kezdődik illetve ér véget egy-egy csapat munkája. Az össze-vissza vágott zene valószínűleg senkinek nem szerez negatív élményeket, sőt a Dr. No egyszeri megtekintése után alapvetően pozitív élményekkel állhatnánk fel a kritikusi székből.
Sajnos a filmhez készült egy filmzenealbum is, mely a nyitótételt ("James Bond Theme") leszámítva alig nyújt valamit a Dr. No tényleges zenei anyagából. Pozitívum hogy megtalálható rajta a három Monty Norman dal, melyeket kompozícióként legalább három variáció követ. A United Artists lemezének programját egy szakproducere válogatta össze, aki a tényleges filmzene helyett egyfajta karibi koncept albumot dobott össze, nagyjából azokból a felvételekből amiket Terence Young még a forgatás során kiszórt. Az értelmetlen és gyakran megkavaró címek csak tovább rontanak az összképen és a lemez végül a lazulós sziesztázós hangulatot is hazavágja az "Audio Bongo" című agyolvasztással, mely leginkább földönkívüli létformák párbeszédére hasonlít. Ezzel együtt...
Összegzés: A Dr. No a filmben egy viszonylag közepesen izgalmas brit suspense zene pár teátrális elemmel és bombasztikus tétellel. Ezek legérdemesebb részei újravett formában elérhetőek a Silva Screen kiadó legtöbb Bond témájú válogatásalbumáról. A Dr. No hivatalos albuma ezzel szemben egy karibi dalgyűjtemény Monty Norman tollából - a CD-t nyitó James Bond téma bármelyik Best of... CD-n rajta van, azt leszámítva kizárólag hardcore rajongóknak ajánlható a lemez, akik passzióból minden Bond score-t be akarnak gyűjteni. Az értékelés inkább a gyenge és megtévesztő albumnak mint a filmben hallható zenének szól.
