Keresd: Ha érdekel John Barry késői romantikus stílusa, de nem vagy kíváncsi a lerágott csontokra és elkerülnéd a korszakra jellemző súlyos melankóliát.
Kerüld: Ha számodra a jó filmzene két téma fölött kezdődik, mert ebben az aláfestésben pontosan annyi van - de a sok ismétlés miatt legalább könnyen megjegyezhetőek.
John Barry munkássága kapcsán számtalan alkalommal elhangzik az "alábecsült remekmű" kifejezés, de ezt a jelzőt általában olyan zenékre aggatják rá, melyek méltán kerültek elfeledésre. A Szeptemberig szerintem sem filmként, sem zeneként nem érdemli meg ezt a sorsot. A film főszerepében Karen Allen (Marion az Indy filmekből) és Thierry Lhermitte alakítja a véletlenül összesodródó párocskát, akik egy lekésett repülőgép miatt romantikus kalandokba keverednek. Richard Marquand filmje tökéletesen kihasználja a szerethető karakterek között dúló érzelmeket és ügyes rendezése miatt még a szokásos végkifejlet megcsavarása sem okoz gondot. Hiába kap központi szerepet egy repülőtér, ez nem az a tipikus romantikus film...
Hú, a trailer nem olyan jó, mint emlékeztem... Viszont az előzetesben hallható aláfestés már John Barry főtémája, úgyhogy ebből következtethetünk a zene jellemzőire is. Az egykor saját együttesét vezető zeneszerző az évtizedek múlásával úgy érezte, hogy kizárólag akkor veszik komolyan a szakmában, ha minél komolyabb zenét ír. A korai évek vad 007-es tobzódásait és pszichedelikus ingereit így váltotta fel a hetvenes évekre egy olyan nagyzenekari hangzás, mely később aztán kérlelhetetlen melankóliába és végül kidobott zenék tucatjába torkollott. A Szeptemberig egy érdekes pillanatfelvétel, mely éppen az utolsó korszak legelején kapja el a mester munkásságát, megtartva a romantikus melódiák szépségét a lehangoló pesszimizmus nélkül.
A film alapvetően két melódiára épül. A főtéma főleg Párizs hangulatát igyekszik visszaadni úgy, hogy a zene ne legyen túlzottan franciás. A második téma Karen Allen karakteréről szól, az ő magányosságát igyekszik visszaadni egy csipetnyi nosztalgiával. Ez a téma gyakran jelenik meg harmonikán is, a lány ugyanis ezen a hangszeren játszik szerelmének. A témák hangszerelése a film előrehaladtával válik egyre érettebbé, a kezdeti játékosságot (zongora, szaxofon) folyamatosan váltják fel a súlyosabb érzelmi töltettel rendelkező hangszercsoportok (hegedűk, majd mélyebb vonósok). Bár elvileg karaktertémákról van szó, az aláfestés inkább a kapcsolat állomásait jelzi zenei mérföldkövek formájában, alig több mint fél óra hosszúságban.
A Szeptemberig zenéjét eredetileg a Silva Screen kiadó jelentette meg, a romantikus gyöngyszemet pedig sikerült összepárosítani Barry karrierjének egyik legértékelhetetlenebb momentumával (erről hamarosan lesz szó). A teljes zene 2010-ben került kiadásra az Intrada jóvoltából, akik a korábbi tizenhárom tételt még négy rövidebb darabbal egészítették ki, illetve az egészet kronologikus rendbe helyezte. Az átalakítás sokat dobott a zenén, ez így már egy maximálisan ajánlható lemez, mely megjelenése után pár napon belül el is fogyott. Hogy érdemes-e akár ezt, akár a Silva kiadást beszerezni? Ha az alábbi részlet tetszik, akkor mindenképpen.
Összegzés: Két gyönyörű téma sokszor ismételgetve, de eléggé variálva hogy még éppen ne legyen unalmas. Az album rövidsége itt is a zene előnyére válik, ráadásul ez valóban a teljes aláfestés. Érdekes hogy Barry sokkal felhőtlenebb románcokat is képes volt elnyomni komorabb zenével, ehhez a nem túl vidám sztorihoz pedig ilyen felhőtlen optimizmust hozott - több ilyen kellett volna.
