Keresd: Ha tényleg minden Barry zenét birtokolni akarsz CD-n, illetve külön figyelmet szánsz a komponista 78/79-es űrtrilógiájára.
Kerüld: Ha egy film minősége szerinted egyenesen arányos a zene élvezhetőségével, mert akkor a Star Crash kétségtelenül Barry egyik legrosszabb zenéje.
A Star Crash nehezen értékelhető film, mert egyrészt tényleg borzalmas, másrészt a saját szűk kategóriájában egy kifejezetten igényes darab. Ez az olasz produkció nyilvánvalóan a Csillagok háborúja sikerének következtében született - hogy a filmben látható történeti elemek és vizuális hasonlóságok mennyiben tekinthetőek tiszteletadásnak vagy lopásnak, az attól függ hogy mennyire vagyunk megengedőek az olasz filmesekkel szemben. Kétségtelen, hogy a Star Crash rossz híréhez hozzájárult az is, hogy John Barry jelenléte miatt sok olyan rajongó is igyekezett megnézni a filmet, akik nem az olasz Alien folytatáságon vagy az Új barbárokon edződtek. Nekik ez a film tényleg kínszenvedés lehetett... Ízelítőül egy előzetes:
Igen, látható itt Caroline Munro ÉS David Hasselhoff is. Hogyan sikerület egy ilyen nemzetközi sztárgárda mellé megnyerni John Barryt is? A zeneszerző a hetvenes évek végén éppen ún. adószáműzetését töltötte, ennek értelmében minden évben csupán egyetlen hónapot tölthetett Angliában. Miután Amerikában egyik stúdióval sem sikerült kiépítenie szorosabb viszonyt, gyakorlatilag mindent elvállalt, ami elé került. A hetvenes évek végén egy éven belül három változó igényességű űrkalandhoz is zenét írt, többek között a Disney special effects kísérleti bázisának számító Fekete lyuk-hoz és az űrbe száműzött Bond kalandhoz, a Holdkelté-hez. Riasztó belegondolni, hogy ebből a trióból messze a Star Crash a leggyengébb.
A legenda szerint a film francia producere Párizsban kereste meg Barry-t és ajánlotta fel neki a Star Crasht, "minden idők legjobb űrkalandját". A találkozóra szánt szándékkal egy rossz minőségű fekete-fehér munkakópiát hozott, megígérve hogy a különleges makettek révén ez a történet tényleg epikus lesz. Barry-nek már csak a szerződés aláírása után esett le, hogy a zsinóron röptetett űrhajóknál igényesebb trükkök nem lesznek a filmben és nagyjából már ekkor feladta az érdemleges munkát. A végeredmény itt hallható:
Az aláfestés elsődleges feladata meggyőzni a közönséget, hogy ők most egy epikus méretű űrkalandot néznek, azonban ezzel talán többet ártanak a filmnek, mint használnak. Barry láthatóan igyekszik minél kevesebb energia befektetésével letudni a nagyszabású zenét, így egyetlen téma többször megidézésével igyekszik letudni a kínos feladatot. A Star Crash így egy fizetett játszótér, ahol a kísérletezgetés közben Barry már kidolgozza a két későbbi (és sikeresebb) űrkalandfilmje témáit. A súlyos zene emellett még egy problémát okoz - a film valami egyszerű B-kategóriás szinti zenével akár még klasszikus guilty pleasure film is lehetett volna, így azonban csak annak a francia producernek az akarata érvényesül, aki még mindig azt akarja elhitetni velünk, hogy mi itt egy hihetetlenül jó filmet látunk.
A tegnapi írással azért könnyen összeköthető a Star Crash, mert anno a két aláfestés egy CD-n jelent meg a Silva Screen kiadó gondozásában. A nagy igyekezetben sikerült két abszolút eltérő darabot egy lemezre rakni, így a CD ebben a formában legfeljebb skizofrén kísérletnek tekinthető. A Szeptemberig mellett tavaly a Star Crash is önálló kiadást kapott, a Buysoundtrax kiadványán a teljes album tartalma mellett szerepel egy abszolút felesleges szvit is, mely új zenei információt nem tartalmaz, csupán a "több tétel = több zene" hamis premisszájával igyekszik több vásárlót szerezni a kiadványnak. Aki szeretné kiegészíteni Barry kollekcióját a hosszú karrier egyik mélypontjával, most megteheti.
Összegzés: Ez itt John Barry munkásságának egyik legigénytelenebb epizódja, ahol a témák ismételgetésére amúgy is hajlamos zeneszerző nyilvánvalóan nem érdeklődik a film után. A primitív szinti-ritmussal megtámogatott főtéma még úgy ahogy rendelkezik valamilyen camp értékkel, azonban az aláfestés maradék része inkább sótlan variálása a témának - ez sem a film alatt, sem a lemezen nem túl élvezetes.
