Keresd: Ha szerinted izgalmasan elkeverhetjük a keleties hangzást a barbár ritmusokkal és ezt kizárólag elektronikus zenével lehet összeforrasztani.

Kerüld: Ha szerinted csak úgy születhet jó paródia zene, ha az alapműfaj minden stílusjegyét átvesszük és ezt vetjük szembe a humoros változattal.

Recept a bukáshoz: Végy egy zseniális koncepciót ami célkeresztbe veszi a kortárs amerikai közélet egyik legizgalmasabb társadalmi problémáját, majd tereld el róla a figyelmet nagynevű színészekkel, altesti humorral és sok meztelenkedéssel (lehetőleg férfiakkal). Nagyjából így készült A kezdet kezdetén című vígjáték, ami egymásra vetíti a világtörténelem kezdeti napjait a bibliai Teremtés Könyvének történetével. Egy olyan országban ahol már perek indulhatnak a Szentírással ellentétesnek vélt evolúciós elmélettel kapcsolatban, már a film forgatókönyve is zaftos botrányokra adott volna lehetőséget, de  a film gyengeségei miatt ezúttal elmaradt a vihar a biliben...

A film főhősei a két nyomi ősember Zed és Oh, akik a tudás fájának megdézsmálása után vándorútra indulnak, hogy új törzset alapítsanak. Kalandozásaik során találkoznak Káinnal és Ábellel, Ábrahámmal és végül Szodoma és Gomorra városában saját törzsük megmentésével bizonyítják rátermettségüket a vezetésre. Sajnos a főszereplő Jack Black hiperaktív stikkje és Michael Cera levédett teszetosza tini karaktere sosem alkot robbanásveszélyes elegyet és a gagyi beszólások helyett a film legfőbb humorforrása a helyzet abszurdítása - az egymást gyepáló Káin és Ábel, a körülmetélés megszállottjává váló Ábrahám vagy Szodoma városának olajimádó főpapja. Az ilyen színes mellékszálak miatt érdemes megnézni a filmet, közben pedig eljátszhatunk a gondolattal, hogy egy merészebb csapat milyen irányba vihette volna el a történetet.

A két világnézet egymásra vetítéséből eredő szituációk zenei kíséreténél ismernünk kell a vígjátékzenék két alapvető csapásirányát. A nyilvánvalóbb módszer szerint a vicces filmhez vicces zene dukál és a poénos helyzeteket alá kell húzni, így a gyors és energikus zenével a legenerváltabb film is nevetőgörcsöket fog okozni. A másik csapásirányon főleg azok a paródiazenék mozognak, melyek Elmer Bernstein Airplane! aláfestéséből táplálkoznak - eszerint a zene akkor lehet vicces, ha az alapműfaj minden kliséjét felhasználva komolyan és fapofával kíséri a cselekményt, a viccek a két világ között feszülő ellentétből nyernek extra hangsúlyt. A két oldalon sorakozó számtalan példa miatt nyilvánvalóan mindkét iskolának van létjogosultsága, de van egy-két olyan zene is, ami nem tud dönteni a két módszer között és a jól ismert székek között a padlóra esik.

Theodore Shapiro pár kiváló kivételtől eltekintve (pl. Az arany markában) már régen a vígjátéki zenék mestereként rögzült a Hollywood-i köztudatban és ennek keretében számos olyan paródia zenét írt, melyek tökéletesen követik a bernsteini "komoly paródia" irányvonalát. Ezek közé tartozott a popzenei forgácsokból összeállított Már megint egy dilis amcsi film és a 70-es évek retro világát felhasználó Starsky és Hutch, mindkét esetben a paródia ellenére az aláfestések egy igazi műfai filmben is megállták volna a helyüket. A kezdet kezdetén esetében azonban a két egymásra tolt világ miatt nehéz volt megfelelő mintát találni, a végeredmény pedig egy kicsit fókuszálatlan...

A film eleje alapvetően barbár ritmusokat használ az ősember társadalom bemutatásához, a film főcímzenéje például a Tojon együttes "Kecak Dance" című felvételéből használ fel ritmusokat a vadászok első támadásához. Ugyanez az ötlet köszönt vissza a nagyon rövid "The Jackal Dance" számban is, az aláfestés azonban hamarosan a keleties hangulat felé vándorol ahogy hősein bibliai tájakra tévednek vándorlásaik során. Először a "The Forbidden Fruit" elfogyasztása alatt bukkan fel az új zenei világ, mely utána nagyrészt a Szodomába érkezés pillanatáig követi hőseinket. Itt a zene alapvetően megint stílust vált, a főleg nagyzenekari részek az akciódus végkifejletben hallhatóak ("Zed to the Rescue").

A zenei stílusok már ezekben a tételekben is jórészt keverednek, de az igazi anakronisztikus mázat azok a hip-hop és rock elemek adják, melyeket a zeneszerző utólag kevert az aláfestésbe. Ez az a döntés ami felrúgja a bernsteini paródiakíséretek szabályait, de ugyanakkor a kortól idegen betétek határozott karaktert adnak az aláfestésnek. A kortárs feltétek elsősorban a rabszolgapiac és később Szodoma környékén hallhatóak, valódi nyüzsgő "világvárossá" változtatva a poros településeket. Hasonló stílusbeli keveredős hallható a királyi party során ("The Royal Orgy"), példaként azonban a rövid de velős "The Gates of Sodom"-ot mutatnám be:

Sajnos ahogy a kritikus tömeg nekiesik egy várva várt filmnek (és az A kezdet kezdete esetében bizony igen magasak voltak az elvárások), a filmzenék is gyorsan kiérdemelnek egy-két taslit. Shapiro zenéje kétségtelenül skizofrén darab és a filmben jól kiválaszthatóak azok a darabok, amik menet közben alakultak át. A szabályok megszegésével azonban a komponista ismét tapasztalatát bizonyította, mivel a modern és hagyományos zenei elemek fúziójával egy olyan elemet jelentetett meg a zenében, mely a forgatókönyvből a forgatás során kikopott. A kezdet kezdetén alapvetően a világnézetbeli különbségek komédiája lehetne és nyomokban ez a koncepció még nyomokban megtalálható a filmben - a zene oroszlánrészt vállal abban, hogy ez valamennyire észrevehető legyen.

Összegzés: Bár nem nagyon tudja eldönteni pontosan milyen stílusjegyek mentén működjön, az A kezdet kezdetén a műfaji klisék keveredéséből még mindig alapvetően pozitívan kerül ki. A zenét nem horgonyozzák le a tipikus vígjátéki mikiegerezések és különösen a film közepe táján az elektronika és a keleti elemek találkozása olyan fúziós pillanatokhoz vezet, melyek önmagukban is érdekesek zeneileg.

A kezdet kezdetén megtekinthető:

március 5, 21:25