Keresd: Ha már megvan Michael Nyman összes lemeze és a gyűjtemény fejlesztése céljából más zeneszerzők kvázi tribute lemezeire is kíváncsi vagy.
Kerüld: Ha a nepotizmus minden formáját visszataszítónak tartod és nem tudsz mit kezdeni egyetlen témával, bármilyen széles skálán is variálják azt.
A történet ismerős lehet, ha máshonnan nem, hát tegnapról. A sikeres krimiíró Andrew Wyke meghívja a fiatal fodrász/színészt, Milo Tindle-t a villájába. A két férfit különös kötelék tartja össze, hiszen Milo jelenlegi szeretője Andrew felesége. Az író különleges üzletet ajánl a riválisának, melyből látszólag mindketten jól jönnek ki... Bár az alapszituáció mindkét film esetében ugyanaz, a folytatás már annál kevésbé - ez különösen igaz a harmadik, végső felvonásra. Anthony Shaffer eredeti darabját (mely jelenleg Magyarországon is látható Ördöglakat címmel) a 2007-es film számára Harold Pinter írta át és ennek szükségességéről én nem vagyok teljesen meggyőződve. Már az eredeti művel is adva van egy erős szövegkönyv, melyhez Pinter főleg saját stílusát tudja hozzáadni, mást nemigen. Az eredmény?
A Mesterdetektív tipikusan az a film, amit nagyon akartam szeretni. Nem vagyok a remake-k ellen, felőlem akár évente leforgathatják ezt a sztorit, én akkor is megnézem. Azt sem állítom, hogy ennek a változatnak ne lenne létjogosultsága, hiszen vannak benne bőven jó ötletek. Michael Caine áthelyezése az idős író szerepébe különösen érdekes, hiszen az eredeti változatban ő még a fiatal fodrászt alakította. Jude Law megjelenése egyfajta trendet indít be, hiszen a 2005-ös Alfie után ez a második remakje, ahol Michael Caine korábbi szerepét játssza el. Természetesen más változásokat is láthatunk a történetben: míg 1972-ben a színházi kellékek és a játék volt Wyke mániája, addig az új változatban a technikai kütyük veszik át a főszerepet. És még ez is rendben van, de a film fináléjában található változás (mely a végkifejletet amúgy nem érinti) számomra teljesen megmagyarázhatatlan - akit érdekel, nézze meg.
Természetesen zenei szempontból is sok változás található a filmben, az aláfestést Kenneth Branagh rendszereres zeneszerzője, Patrick Doyle írta. A komponista valaha színészként dolgozott, de valahol az V. Henrik környékén "kisiklott" az eredeti karrierje és a zenéje sikere után főállásban zeneszerzőnek állt. A Mesterdetektív a Branagh/Doyle páros legkülöncebb műve, olyan értelemben, hogy semmi máshoz nem hasonlítható a munkásságukon belül. Az egyetlen témára és végtelen ismételgetésekre épülő zene leginkább egy kamarazenekarral felvett Michael Nyman albumra hajaz. Íme a téma legkidolgozottabb változata a stáblistáról:
Doyle Mesterdetektív albuma hosszú ideig kísért engem és bár korábban jó magasra helyeztem a kedvencek között, a helyzet mára kicsit kiegyensúlyozottabb. Másoknak csak kisebb fenntartásokkal ajánlom, magamnak azonban gyakran lejátszom kedvenc tételeimet (ha a szoba eléggé hangszigetelt). A lemezen tényleg egyetlen téma van, zongorán, vonósokon és néha egy kis dörmögő elektronikán kívül mást nem hallunk a tételekben, viszont a melódia tényleg maximális kiaknázásra kerül. Személyes kedvencem az "Itch Twitch", mely a tétel végére a totális őrületig jut el. Bát az album kifejezetten rövid, még így is találhatóak rajta felhasználatlan tételek, például a homoszexuális vonalat kihangsúlyozó "Cobblers."
Külön érdemes megemlíteni, hogy az albumom található két bónusz szám is, melyek Patrick Doyle Jr. nevéhez kötődnek. Bár rövid guglizás után nem találtam arra utaló nyomot hogy Patrick Jr. sikeres DJ lenne, neki sem ez az első filmzenei munkája - korábban a szintén Michael Caine főszereplésével készült Leharcolt oroszlánokban hallhatuk a hangját Patrick Sr. aláfestésében. A Mesterdetektív lemezen hallható két tétel remixek az édesapa témáiból, az "I'm Not a Hairdresser" ráadásul dialógusokat is bejátszik a filmből (hoppá, ilyesmi kevésbé jól integráltan már volt az Addison albumon is). Igazi történeti kuriózum az albumot lezáró "Too Much Sleuth" című Tiesto-stílusú vadulós dancemix is, Hans Zimmeren kívül talán ez az első alkalom hogy egy zeneszerző ilyen zúzást engedjen a lemezére.
Összegzés: A Mesterdetektív egyetlen témája folyamatos ismételgetésével hamar bemászik az agyad legmélyére és nehezen szabadul onnan. Nyilvánvaló, hogy a zenéhez való viszonyodban kulcskérdés lesz, hogy szívesen látod-e ezt a tetszetős zenei parazitát. Jobb híján kénytelen vagyok annyi pontot adni, amennyit a hangok suttognak és még nem tűnök tőle őrültnek.
